Vonulós

Szentmártoni udvaron kinyílik a liliom,
Szentmártoni kislány az én galambom,
Szentmártoni udvaron kinyílik a liliom,
Szentmártoni kislány az én galambom,
Megállj kislány megbánod, nem leszek én a párod,
Haza megyek locsolom, kinyílik a liliom,
Szentmártoni kislány az én galambom.

Szentmártoni csárdában ecet ég a lámpában,
Szentmártoni csárdában ecet ég a lámpában,
Jaj de homályosan ég, három cigány a vendég,
Szentmártoni csárdában ecet ég a lámpában.

Friss csárdás

Kis paprika, nagy paprika de erős,
Még azt mondják, hogy a babám viselős,
Ha viselős mér’ nem vigyáz magára,
Minek hallgat a barna legény szavára.

A kertemben, kiskertemben nagy csalán,
Haragszik rám nem szól hozzám a babám,
Haragszik rám, mert szeretnek a lányok,
Mer’ este későn a kocsmába eljárok.

Elszáradt a rózsafa, nem terem több rózsa rajta,
Nincs énnékem szeretőm aki engem megsiratna,
Majd lesz szép szeretőm a nyáron, lesz még tearózsa az ágon,
Eredj rózsám szakajtsd le, tűzd a sírom tetejébe.

Barna kislány megy a kútra korsó van a karján,
Utána a százados úr sötét pejparipán,
Megállj te barna lány adj egy ital vizet,
Itt van a bankó a zsebembe mindjárt kifizetlek érte.

Csárdás

Esteledik a faluban mégis szól a nóta,
Ez a piros barna kislány kiáll az ajtóba,
Fehér a fal, zöld az ablak, csipke a függöny rajta,
Abba mulat a szeretőm az a piros barna.

Jaj Istenem de szomorú sora van egy lánynak,
A bánatot titkolni kell nem mondhatja másnak,
De a legény a bánatát nótára le rakja,
Alkonyattól pirkadatig cigánnyal húzatja.

Erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Rigó madár benne a kerülő,
Én is voltam az erdő kerülője,
Barna legény igaz szeretője.

Rigó madár ne szállj fel a fára,
Inkább szállj el a babám ablakára,
Fütyüld el a szomorú nótámat,
Elvitték a babám katonának.

Karikázó

Őszi rózsa van a rózsa levelen,
Mért nem nevet miden lánynak a szeme,
Lám az enyém, olyan csalfa, mindenre tud nevetni,
Azt is tudja hogy kell legényt szeretni.

Barna kislány kiállott a kapuba,
Sírva nézi, hogy merről jön a posta,
Sírva kérdi attól a szép, barna, postás legénytől,
Van e levél a katona szeretőmtől.

Felszántatom, felszántatom a mendei nagyerdőt,
Vetek bele, vetek bele a lovamnak legelőt,
A lovamnak nyári legelőt, nekem pedig igaz szeretőt,
Még azt mondják, szép Mendében nem találok szeretőt.

Jó dolga van, jó dolga van a mostani babámnak,
Szénát, zabot, szénát, zabot nem arat a lovának,
Mert a szénát, csuhaj, recece, barna kislány kötötte össze,
Gyere csárdás kis angyalom, tedd a lovam elébe.