Tápiómenti dalszövegek Vonulós Szentmártoni udvaron kinyílik a liliom, Szentmártoni kislány az én galambom, Szentmártoni udvaron kinyílik a liliom, Szentmártoni kislány az én galambom, Megállj kislány megbánod, nem leszek én a párod, Haza megyek locsolom, kinyílik a liliom, Szentmártoni kislány az én galambom. Szentmártoni csárdában ecet ég a lámpában, Szentmártoni csárdában ecet ég a lámpában, Jaj de homályosan ég, három cigány a vendég, Szentmártoni csárdában ecet ég a lámpában. Friss csárdás Kis paprika, nagy paprika de erős, Még azt mondják, hogy a babám viselős, Ha viselős mér’ nem vigyáz magára, Minek hallgat a barna legény szavára. A kertemben, kiskertemben nagy csalán, Haragszik rám nem szól hozzám a babám, Haragszik rám, mert szeretnek a lányok, Mer’ este későn a kocsmába eljárok. Elszáradt a rózsafa, nem terem több rózsa rajta, Nincs énnékem szeretőm aki engem megsiratna, Majd lesz szép szeretőm a nyáron, lesz még tearózsa az ágon, Eredj rózsám szakajtsd le, tűzd a sírom tetejébe. Barna kislány megy a kútra korsó van a karján, Utána a százados úr sötét pejparipán, Megállj te barna lány adj egy ital vizet, Itt van a bankó a zsebembe mindjárt kifizetlek érte. Csárdás Esteledik a faluban mégis szól a nóta, Ez a piros barna kislány kiáll az ajtóba, Fehér a fal, zöld az ablak, csipke a függöny rajta, Abba mulat a szeretőm az a piros barna. Jaj Istenem de szomorú sora van egy lánynak, A bánatot titkolni kell nem mondhatja másnak, De a legény a bánatát nótára le rakja, Alkonyattól pirkadatig cigánnyal húzatja. Erdő, erdő, de szép kerek erdő, Rigó madár benne a kerülő, Én is voltam az erdő kerülője, Barna legény igaz szeretője. Rigó madár ne szállj fel a fára, Inkább szállj el a babám ablakára, Fütyüld el a szomorú nótámat, Elvitték a babám katonának. Karikázó Őszi rózsa van a rózsa levelen, Mért nem nevet miden lánynak a szeme, Lám az enyém, olyan csalfa, mindenre tud nevetni, Azt is tudja hogy kell legényt szeretni. Barna kislány kiállott a kapuba, Sírva nézi, hogy merről jön a posta, Sírva kérdi attól a szép, barna, postás legénytől, Van e levél a katona szeretőmtől. Felszántatom, felszántatom a mendei nagyerdőt, Vetek bele, vetek bele a lovamnak legelőt, A lovamnak nyári legelőt, nekem pedig igaz szeretőt, Még azt mondják, szép Mendében nem találok szeretőt. Jó dolga van, jó dolga van a mostani babámnak, Szénát, zabot, szénát, zabot nem arat a lovának, Mert a szénát, csuhaj, recece, barna kislány kötötte össze, Gyere csárdás kis angyalom, tedd a lovam elébe.
|