Édesanyám barna lyánya vagyok én, kinek csók kell jöjjön hozzám adok én, 
Adtam is én adok is a legénynek, mért ne adnék a magam kedvesének. 
Selyem kendőt nem ér hátra bekötni, nem akar a kisangyalom szeretni 
Addig szeret míg mást talál magának, nem hiszek én a szemtelen betyárnak.

Hátsó udvaromban van egy vályú meg egy kút, abba fürdik három kacsa meg egy lúd 
Mindig fürdik mégis sáros a tolla, egy barna legényt szeretek a falumba. 
Három levele van a nagy eperfának, 3 szeretője van a betyárnak 
Leszakítom az eperfa levelét, elszeretem a betyárnak szeretőjét.

Addig élem a világomat, míg szél fújja szél fújja szalagomat 
Ha bekötik a fejemet, sírva eszem kenyeremet, ha felkötik a nagy kontyot, alá teszik a sok gondot. 
Ha még egyszer lány lehetnék, jól megnézném kihez mennék 
Úgy megválasztnám a legényt, mint a piacon az edényt.

Elakartam a csizmámat cserélni, de a babám nem akarja engedni 
Engedd babám, nem a te pénzed ára, én kerestem a magyarbődi határba'

Felkelt Anna jókor reggel, hajajaj, feje alja mint a boglya hibibip, hobobop, hop, hop, hop. 
Kenyeret is jól tud sütni...kétszer szokott kovászolni... 
Aztán kétszer befűt néki...mégis sületlen veszi ki...

Jaj, Istenem de víg voltam, míg az anyám lyánya vótam, de mióta nem az vagyok, egy betyárnak rabja vagyok. 
Szerettelek nem foglak már, szidott anyád, ne szidjon már, ha szidott is de hiába, szálljon a nyalka fiára. 
Viszi a víz a magyarbődi hidat, rajta viszi az én galambomat, kinek tetszik váltsa ki magának, én már pedig találtam magamnak. 
Lányok, lányok, róla gondoljatok, a legénynek csókot ne adjatok, mer' az a csók nem esik hiába, könny kicsordul két piros orcámra.

Addig élem a világomat... 
Édes volt az anyám teje, keserű a más kenyere, keserű is keserves is, jaj, de nagyon siralmas is.

Ej, a titkos szerelem titkosan kezdődik, mégis utoljára kivilágosodik. 
Ej, minek vagy minek vagy, nem tudsz megcsókolni, talán azt gondolod nem tom visszaadni. 
Ej, minek a 6 ökör a nagy istállóba, ha nincsen szerelem a két ifijúban.