Tisztelt Fenntartó!

Nagy gondban vagyunk a levelünk megírásával kapcsolatban. Kis város lévén, mindenki „jól” értesült a város dolgairól. A szóbeszédek hamar szárnyra kapnak, a végén mindenki találgat, összeesküvés elméletet gyárt, az érintettek pedig aggódva várják a számukra megnyugtató hivatalos választ.
Most a néptáncos gyerekek, szülők, jó ismerősök aggódnak a hír hallatán, hogy el kell hagynunk  az „otthonunkat” a Nagykun Klubbot.
Mielőtt végleges döntés születne, szeretnénk elmondani, hogy mit is jelent nekünk ez az épület, a teljesség igénye nélkül próbáljuk megismertetni mindennapjainkat a néptáncosok második otthonában a „NAGYKUN”-ban.
Sokféle gyerek jár ide, félénk, magabiztos, csendes, vidám, mosolygós, és szomorkás tekintetű,  6-18-19 éves korig elég széles a paletta. Szemünk láttára cseperednek fel a gyerekek. Itt ismerik meg a közösség igazi összetartó erejét. Életre szóló barátságok szövődnek. Az első csetlő, botló „szegfű tulipán” lépések Herczeg Kata és Kecskés Gergő vezetésével koreográfiává varázsolódnak.
Ebben a közösségben nincs „ügyetlen, két ballábas” gyerek. Itt mindenki a saját tempójában válik táncossá.
Minden gyerek külön egyéniség.
Kata végtelen türelme, táncpedagógiai tapasztalata, gyermekszeretete elvarázsol gyereket, felnőttet egyaránt.
Nyugodt szívvel engedjük ide gyermekeinket, mert tudjuk, jó helyen vannak, figyelnek rájuk, figyelnek egymásra. A mai rohanó világban ez a csoport igazi paradicsom a gyerekek számára!
A Nagykun Klubban nőttek fel a kisújszállási „NAGYKUN TÁNCEGYÜTTES” tagjai. Ők már dolgoznak, családot alapítottak, kirepültek, de amikor hazajönnek első útjuk a „Nagykun”- ba a próbára vezet nosztalgiázni, megölelni Katát, Gergőt, az utánpótlást, egyszerűen feltöltődni a mindennapi rohanás után.
Az általuk kitaposott úton haladnak a mostani néptáncos növendékek, a Gyöngyök, a Karakasok, a Garagulyok, az Aprók csoportja, kb. 70-75 gyerek.
Az ide járó gyerekek ismerik ennek az épületnek minden szegletét, zugát, a nagytükör csillogását, az ajtók nyikorgását.
Nagyon jó, hogy a központban van, így a város minden pontjáról szinte ugyan annyi a távolság. A vidékről bejáró gyerekek kilépnek az ajtón, pár tánclépés és máris felszállhatnak a buszra.
Egy költözést már átéltünk, sajnos ebben az időszakban több táncost is elvesztettünk (kb. 15-20-at) a távolság, a bizonytalanság miatt. Nem volt rendes ruhatárunk, ezért a versenyek, fellépések előtt nagyon nehéz volt megoldani a viseletek kiosztását, azt sem tudtuk melyiket hol keressük. Az iskolai szabályok miatt a próbák félórával rövidebbek voltak, mert a gondnoknak lejárt a munkaideje. Az öltöző is nagyon szűkös volt, hiszen a táncórák egymást követik, és míg az egyik csoport ruhái még a padokon vártak gazdáikra, a másik csoport kénytelen volt megvárni míg kiürül az öltöző. Így újabb negyedórával rövidült a táncóra. A gyerekek szinte bemelegítés után már mehettek is haza, nagyon kevés idő maradt a tánctanításra. Ez szintén elkedvetlenítette a gyerekek, hiszen Ők táncolni akartak.
A néptáncos gyerekek szüleiről még nem is szóltunk. Azért, hogy örömet szerezzünk a gyerekeinknek időt, fáradtságot nem sajnálva sütünk az udvari kemencében, ha kell zsibvásárt tartunk a szín alatt, hogy a táborok, kirándulások, fellépések költségeit csökkentsük.
Máskor mókás meglepetés színdarabbal  várjuk a táncversenyről hazaérkező „arany csapatot”. Nincs annál nagyobb boldogság, amikor  látjuk a szemükben az öröm könnyeit. Tiszteletreméltó az a kitartás, fáradtságot nem ismerő munka, egymás iránti figyelmesség, amely országosan legelismertebb táncosokká tette őket. 
A raktárban emeletes szekrényekben várják a fellépéseket a szebbnél szebb viseletek,melyek nagy részét a szülők varrták heteken, éjszakákon át. Megérte a fáradtságot, mert akár merre megyünk az országban fellépésre, a viseleteket mindig megcsodálják. Szeretnének ilyeneket, de ezek boltban nem kaphatók!
A másik raktárt a kézműves foglalkozások kellékei, anyagok töltik meg. Egytől egyig a népszokások elengedhetetlen kellékei, melyeket szintén a gyerekek készítettek saját kezeikkel. Rendszeresen használjuk ezeket az eszközöket a neves napok felelevenítése során.
A harmadik helyiségben „mini” konyha van, ahol ha kell 15 perc alatt meleg teát, májkrémes, vajas, lekváros, zsíros kenyeret tudunk adni a próbák alatt megéhező gyerekeknek.

A 2014-2015-ös tanévben több versenyen voltunk a gyerekekkel. Az elért eredmények magukért beszélnek:
-Dévaványa            Arany minősítés
-Nagyhalász           Arany minősítés   Aprók
                                 Arany minősítés Garaguly legények
                                 Különdíjak koreográfiákért
                                 Vándor kupa
Kata reméljük nem haragszik meg, ha leírjuk az üzenetét, amit a szolnoki verseny után írt a gyerekeknek szülőknek:
„Drága Anyukák Apukák!
Köszönjük a segítséget, a bizalmat, a támogatást, a türelmet. Már biztos mindannyian láttátok a nagyobb csapat eredményeit. Azt hiszem méltán vagyok és vagyunk büszkék rájuk."
2015 05.08 Szolnok I. Vásárhelyi Lajos országos gyermek és Ifjúsági Néptáncverseny.
-    Arany minősítés
-    Fődíj
mellett míg azt is tudnotok kell, hogy a 2015-ös év legjobb koreográfiáit bemutató Antológiára is meghívást kaptunk, valamint a hónap végén Szolnokon rendezendő országos felnőtt verseny díjátadóján mi leszünk a vendégek. Szóval van mit ünnepelni!
Én megöleltem, megpuszilgattam a gyerekeiteket, együtt nevettünk, sírtunk. Ölelgessétek meg őket, mert remek gyerekek! Legyetek rájuk nagyon büszkék!!”
Kata gondolataiban benne van a gyerekszeretet, a tisztelet, az alázat.
Ilyen eredményeket csak nyugodt körülmények között, biztos, stabil helyen lehet elérni.

Ezért kérjük a Fenntartót, hogy a NAGYKUN KLUBBOT Ne vegyék el ettől a lelkes csapattól!!!!
Bízunk abban, hogy a döntéshozók számára is ÉRTÉK a gyerek, a néptánc, az állandóság, a szeretet, az összetartozás, a hagyomány!

Ezek a gyerekek és a hozzájuk tartozó felnőttek
„A hagyományt nem őrzik, mert nem rab
A hagyományt nem ápolják, mert nem beteg.”
Teljes szívükkel lelkükkel a hagyományban a Kun Hagyományban élnek!!! Gondolatban nagyon-nagyon sokan összekapaszkodunk és reménykedünk hogy nem kell költözködnünk!!!
A költözés a tánccsoport végét jelentheti!!!!!
„Ha táncolsz élsz..., ha élsz táncolsz” 

                   Tisztelettel a néptáncosok nevében

                                                                    Márkiné Szarka Mária

Kisújszállás 2015 05.12.